Náni néni nünükéje

Idétlen parancsok
Vagyis: random verssorok Valitól

Folytatódik a Szőrös Kő diadalmenete!

A bordó gyémánt után itt a kék. Túlzás nélkül állíthatjuk, a Szőrös Kő 16. évfolyamának 2. száma ugyanolyan szemkápráztatóra sikerült, mint az első, sőt pár szikrával még „túl is ragyogja” azt. De nézzük csak sorjában, hogy a főnixmadárként hamvaiból feltámadt irodalmi lap ezúttal milyen meglepetésekkel szolgál.

Az idei Nobel-díjas költő, Tomas Tranströmer két remekművét Balázs F. Attila tolmácsolásában olvashatjuk, mint ahogy Ion Deaconescu két versét is. Az ezt követő, Maike Wetzel tollából származó, hangulatos, finom pasztellszínekkel operáló A sziget című novellát Pénzes Tímea fordította magyarra.

A fordítás-blokk után a kortárs líráé a főszerep. Orcsik Roland, Györffy Ákos, Iancu Laura, Mestyán Ádám, Krusovszky Dénes, Király Levente, Szabó Palócz Attila és Gerevich András verseit nemcsak életkoruk és mesterségbeli tudásuk fűzi egy csokorba, de a bennük meglévő finomra hangolt személyes hangvétel, csepp irónia és szerzőik különleges, egyedi világlátása is egymás mellé rendeli ezeket a költeményeket. Mindezt egy szenzációs novellafüzér követi, amelyről annyit kell tudnunk, hogy az ötlet Keszölcésen, a nyári Fiatal Írók Alkotótáborában merült fel, amikor a Gyulagyöngye névre keresztelt csapat azt a mentori feladatot kapta Z. Németh Istvántól, hogy írjon egy érdekes, lehetőleg csattanós rövidprózát, amelynek az első öt mondata előre meg van határozva. Mind a hét csapattag elkészítette a maga variációját, a történeteket az utolsó esti tábortűznél felolvasták nagy sikert aratva a hallgatóság körében. A „történet” itt nem ért véget, a tábor után egy körlevél arra biztatta a többi fiatal írót, mentort, valamint pár ismert prózaírót határon innen és túlról, hogy vegyen részt a „játékban”. A jelképes „ novellás bőrönd” így napról napra nehezebbé, súlyosabbá vált. Az elkészült műveket a szerzők Grendel Lajosnak ajánlják (már a prózagyűjtemény címe, a Bőröndünk tartalma is Kossuth-díjas írónk egyik novellájára, ill. novelláskötetére utal) eddigi munkássága előtt tisztelegve, valamint köszönetképpen azért a sok tanácsért, odafigyelésért és biztatásért, amivel mint mentor segítette eddigi munkájukat, és minden bizonnyal teszi majd ezt a jövőben is. A húsz novella egyaránt jól sikerült, izgalmas, elgondolkodtató és szórakoztató egyszerre, ha mégis ki kellene emelni pár nevet, talán Janković Nóra, Mucha Attila, Kákonyi Lucia, Deák Csillag, Varga István és Csóka Ferenc „bőröndje” volt az, amely a maga súlyával, színével és mintázatával, egyedi megoldásaival kiemelkedik a többi (szintén míves és titkoktól duzzadó) utazótáska közül.

Az utolsó rejtélyes bőrönd kinyíltával megnyugodhatunk, kinyújtóztathatjuk elgémberedett tagjainkat, s figyelmünket immár a „női vonalakra” vethetjük. Viola Szandra érzelmekkel átszőtt verseit Lennert Tímea és Gužák Klaudia pársorosai követik, hogy az érzelmek kiáradása ismét felerősödjön Haris Mária sodró lendületű költeményeiben. Lajtos Nóra Falusi gázolás című opuszának négy tétele biztos kézzel megírt, szuggesztív erejű látomás, amely méltán számíthat az olvasó figyelmére. Paróczai Tekla A cipők hatalma, avagy a csábítás áldozatai című rövidprózájából kiderül, hogy mikre nem képes egy pár jól megtervezett cipő…

A lapszám végén a kritikai rovatot találhatjuk. „Hány szerepe lehet egy embernek a saját életében – vagy másokéban? Mennyiben határozza meg ezeket a szerepeket a közösség és az egyén kapcsolata, az identitáskeresés válsága? Az újabb és újabb szerepeket hogyan befolyásolják a materiális (itt: a valóságban létező, megtörtént) és a spirituális folyamatok? Ezekre a kérdésekre keresi a választ (avagy leli meg a megválaszolatlanság nyugtalanságát) Farkas Gábor, aki Oláh András Anyagfáradtság című kötetéről írja le gondolatait Hétköznapi szerepek című bírálatában. Az AB-Art Kiadónál nemrég napvilágot látott Csoóri Sándor legszebb versei című kötethez Pécsi Györgyi írt utószót, ebből is olvashatunk egy rövid részletet. A Szőrös Kő idei 2. számának utolsó oldalán októberi, novemberi irodalmi akciókról és rendezvényekről olvashatunk rövid tudósításokat.

A Szabó Ottó rajzaival illusztrált vadonatúj Kő borítóján Darvay Tünde festményei láthatók.

Jellemző

Fel akarta vetetni az oxfordi egyetemre Moammer Kadhafi meggyilkolt líbiai diktátor fiát, Szaif al-Iszlámot a brit külügyminisztérium, mert gazdasági előnyökre számított a két ország kapcsolatában. Szabadság, becsület, tisztesség... Ebben a hírben benne van minden, ami a modern világpiacot jellemzi, s ami miatt meg is érdemli az összeomlást.

SIENquarterly vol I, No. 4., 2001-2002.

Pajtagaléria falusi hangulattal
Az országban egyedülálló a kübekházai faépítmény

Mintegy ötven négyzetméteres kiállítótéren, fotókon mutatja be a település történetét az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásával épült pajtagalériában a Csongrád megyei Kübekháza. A pajtagalériában, a régi falusi hangulatot idéző környezetben egy parasztkonyhát is berendeztek. A ház személyzet nélkül működik, nyitvatartási időben szabadon látogatható, az üzemeltetők azonban azt tervezik, hogy a későbbiekben Pajtaesték címmel majd különféle programokat is szerveznek a falu új büszkeségében. Az országban egyedülálló kiállítótér a falu bejáratánál található, a faépítmény képeit pedig a falu lakossága adta össze. A vászonra nagyított fotókból összeáll Kübekháza múltja egészen az 1900-as évekig visszamenőleg. „Aki ide belép, szembesülhet régi arcokkal, az ötvenes évek személyiségeivel, vagy éppen a nyolcanas évek szocreál világával. Nem véletlenül adtuk a tárlatnak azt a címet: Beszél a múlt” – mondta el Molnár Róbert polgármester a megnyitó alkalmából a Délmagyország című megyei napilapnak.

Díjtartozás miatt hallgatott el a Radio Face

Rendőrségi segítséggel szerzett érvényt tegnap a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) a még áprilisban meghozott hatósági határozatának, korábban ugyanis hiába próbálták meg lepecsételni a budapesti Radio Face jogszerűtlenül működtetett eszközeit – tájékoztatta tegnap lapunkat az NMHH szóvivői irodája. A 88,1 MHz-es fővárosi frekvencián tavasz óta engedély nélkül működött a rádió, ugyanis a hatóság – több millió forintos díjtartozás miatt – áprilisban felmondta a Rádió Infórum Kft.-vel kötött műsorszolgáltatási szerződést, és még ugyanebben a hónapban hatósági határozatban vonta vissza a rádió működési engedélyét.
Sajtóértesülések szerint Radio Face vevője az egykori Zóna Taxit üzemeltető, és a botrányairól elhíresült Veres István, aki többbedmagával márciusban próbálkozott a Rise FM helyén új rádió indításával, anélkül, hogy arra engedélyt kapott volna az NMHH-tól. A korábban kizárólagos reptéri szolgáltató Zóna Taxit üzemeltető Zóna-Service Zrt. február 24-én jelentette be, hogy megszünteti taxiüzletág-tevékenységét. Mint ismert, Veres István volt az a vállalkozó, aki 2002-ben a Citadellán, a műemlék mellé illegálisan épített teraszával vált közismertté. Az engedély nélkül építtetett és üzemeltet, 550 négyzetméteres üvegpavilont, avgyis a Citadella Hill Gardent a vállalkozó olyan helyre építtette, amelyre nem volt bérleti szerződése. Az üzemeltető akkor arra hivatkozott: a pavilon nem építmény, hanem egy könnyűszerkezetes sátor, amelyet egy nap alatt lehet felállítani vagy szétszerelni, és ebben az esetben – akkori érvelése szeirnt – a bontás nem értelmezhető.

Börleszk

Lefoglalta a Brad Pitt hazánkban készülő filmjének forgatására érkezett kellékfegyvereket a Terrorelhárítási Központ és a Nemzeti Nyomozó Iroda. Rádöbbenve a baklövés mértékére, egy börleszki fordulattal kerestek gyorsan egy jogszabályt, ami mögé elrejtőzve talán még kimagyarázhatják magukat. Sas Józsi máris szerződteti őket új kabaréjához.

Délvidék főszerkesztője

Örömmel tapasztaltam a héten, hogy végre a baloldali kötődésű magyar sajtó ingerküszöbét is átlépték a délvidéki események, illetve a vajdasági magyarság egyetlen napilapja, a közszolgálati Magyar Szó főszerkesztőjének koncepciós eljárásban történt, puccsszerű leváltása. Bár az már kevésbé érthető, hogy miért hozzák ezt kényszerűen összefüggésbe a nagyobbik anyaországi kormánypárttal: „Délvidéken dúl a Fidesz” – hirdette például minapi címlapján a Magyar Narancs. Hogyan kerül most ebbe a történetbe a magyar kormánypárt? Hát lényegében sehogy. A szerző ugyanis azzal érvel, hogy „a közelgő, elsöprő Fidesz-győzelem bizonyossága befelé, illetve az anyaország felé fordította a VMSZ-vezetést”. Jó, rendben, de ez még messze nem jelenti azt, hogy a nagyobbik kormányzó pártnak bármi köze is lenne a történtekhez, legfeljebb lehetett volna – ha beleszól a határon túli magyarság belső ügyeibe. De nem tette, így hát nem is dúlhatott. A Vajdasági Magyar Szövetség vezetése páli fordulot tett, ennek hátterében pedig politikai érdek, helyezkedés áll. A Magyar Szó elleni hadjáratnak ellenben régre, messze a tavalyi anyaországi választások előtti időkre visszanyúló, délvidéki belső okai vannak.
A múlt század kilencvenes éveinek elején, az épp széthulló s akkor már minden eresztékében (fegyver)ropogó Jugoszláviában egy Radoman Bozovic nevű, középszerű politikus, Slobodan Milosevic szerb diktátor szocialista pártjának egyik vajdasági vezetője rendelkezett a tartományi tájékoztatási kérdésekben, személyes felügyelete alá tartozott a tejes délvidéki közmédia. Egyebek mellett a nevéhez kötődött a szerkesztőségek megtisztítása a nemkívánatos elemektől, publicistákat, ripotrtereket és újságírókat rúghatott ki kedvére, főszerkesztőket váltott le, és nevezett ki helyükre szocialistákhoz hű dilettánsokat. Ezzel érdemelte ki akkoriban a Vajdaság főszerkesztője gúnynevet.
Megállás nélkül hangsúlyozott nemzeti érzelmei miatt most a Délvidék főszereksztőjének kellene neveznünk azt a szabadkai lapszerkesztőt, Dudás Károlyt, a VMSZ alapító elnökségi és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) kulturális bizottságának tagját – a funkcióhalmozás már önmagában is sokat jelent –, akinek személyes sértettsége áll Pressburger Csaba – a Magyar Szó leváltott főszerkesztője – meghurcoltatásának hátterében. Az ellene folytatott hadjárat, vagyis inkább villámháború, a koncepciós per gépezete ugyanis akkor indult be, amikor a napilap egyik publcistája bírálta a Dudás által vezetett szabadkai Hét Nap című hetilap egyik cikkét. Pressburger pedig utóbb nem volt hajlandó bocsánatot kérni.
Az esetet nem véletlenül nevezi a köznyelv máris második Sziveri-ügynek. Sziveri János költő volt a legendás Új Symposion című folyóirat főszerkesztője, akit 1983-ban egy hasonló koncepciós eljárásban távolítottak el a lap éléről. De akkoriban még az önigazgatású szocializmus, a diktartúra éveit éltük, s nem volt ritka az ilyesmi. Sziveriéket akkor nacionalizmussal és sok más hülyeséggel vádolták, a folyóirat szerkesztőit meghurcolták, ellehetlenítették, a költő bele is betegedett a történtekbe, és néhány év múlva, igen fiatalon meghalt.
Dudásnak kiemelt szerep jutott a Symposion-ügyben is: olyan éles hangú, ledorongoló, a szocializmus eszméit és vívmányait számon kérő cikkben támadta a fiatal irodalmárokat, hogy cikkét már másnap fordításban vették át a szerb nyelvű lapok is. No persze, henceghettek vele, hogy a délvidéki magyarok kicsinálják egymást, nekik csak kényelmesen el kell helyezkedniük a páholyban. A szabadkai lapszerkesztőnek, aki manapság folyamatosan hangsúlyozza magyar nemzeti érzelmeit, akkoriban még egészen másfajata kötődései voltak. Ilyen megható sorokban tudósított például Josip Broz Tito temetéséről: „Egyetlenegy ember nem jár az utcán, a nyitott ablakokon kiszűrődnek a partizán gyászinduló torkot szorító hangjai”. Vagy: „Soha többé lenyűgöző mosolya, súgja mellettem valaki a félhomályban, soha többé szemüvegének meleg csillanása”.
A Délvidék főszerkesztője tehát minden rendszer megfelelő kiszolgáló embere. Lehetett könnyezve siratni azt az embert, akit ma már ő is diktátornak nevez (mert az érdeke manapság már inkább ezt kívánja...), lehetett üldözni, megbélyegezni, ellehetetleníteni Sziverit, akinek emlékére ma már megemlékező beszédeket mond. És igen, frontálisan le lehetett támadni Pressburgert is, aki ellen alig tudtak összevakarni holmiféle szakmai hibáknak feltüntetett vádakat. Annyiért pedig, amennyit valóban lajstromba tudtak szedni ellene a névtelenség mögött megbúvó „feljelentők”, még a játszótér homokozójában sem szól rá az anyuka gyermekére.
Korhecz Tamás, az MNT elnöke az ülés után, amelyen szavaztak a főszerkesztő menesztéséről, úgy nyilatkozott az egyik televíziónak, hogy Pressburgert szakmai hibák miatt kellett eltávolítani. Nomármost, Korhecz Tamásnak mindenképp tudnia kell, hogy jogászként éppen ő követett el szakmai hibát, amikor úgy értékelte, hogy egy ilyen koncepciós eljárást igazolni lehet.
A délvidéki VMSZ, kihasználva a meghosszabbított karjaként használt – az eredeti elképzelés és a törvényi szabályozás szerint is sokkal többre hivatott – MNT-t, tett egy gesztust, hogy a Délvidék főszerkesztőjének kedvében járjon. Pressburger Csaba pedig egy életre megtanulhatta: aki Dudás Károlyt megsérti, annak repülnie kell.
Pozitív fejlemény tehát, hogy végre a baloldali média ingerküszöbét is átlépték ezek az események, de ne hülyítsük már egymást, ezek a délvidéki magyarság parlagias és vidékies, belső hatalmi és presztízsharcai, és közük sincs az anyagországi napi politikához. Nem a Fidesz dúl a Délvidéken, hanem a provincializmus!

Tapasztalat

Fizikai képtelenségnek nevezte a vádiratban fogalaltakat a nemi erőszak ügyében Mohácsi Ferenc ügyvéd, Damu Roland színész védője: „Hogy közösülhet állva egy nála magasabb nővel?” – tette fel a kérdést a Blikk mai számában. Mindez csak azt bizonyítja – jogerősen! –, hogy az ügyvéd úr még nem próbálta.

Holnap...

A MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG TISZTELETTEL MEGHÍVJA ÖNT ÉS KEDVES BARÁTAIT

2011. május 5-e, 17 óra

Az estet megnyitja:
Szentmártoni János
a Magyar Írószövetség elnöke

Az est során bemutatkozik:
Adonyi Sztancs János
Anga Mária
Bíró Gergely
Boldogh Dezső
Hajnal Géza András
Perjéssy-Horváth Barnabás
Horváth Ödön
Kollarits Krisztina
Oromszegi Ottó
Papp Für János
Rónaszegi Miklós
Szabó Palócz Attila
Ungváry Zsolt

Cím: 1062 Budapest, Bajza utca 18.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Hírfej

A magyarok nem mészárszékre jöttek Amsterdamba - mondta tegnap a holland szövetségi kapitány. Hanem?

SZÍN-TÉR
a Magyar Írószövetségben
(1062 Budapest, Bajza u. 18.)

2011. március 23-án, szerdán,
18 órakor

Színház a gyereknek
címmel

Vendégünk:
Szabó Palócz Attila
író, újságíró

közreműködnek a Zöldleveli Kótyonfitty, az Úgy és némiképp és más gyerekdarabok alkotói
Mess Attila, színművész, rendező,
a Szabadkai Népszínház társulatának tagja,
Molnár Zoltán színművész

beszélgetőtársak
Pion István költő, újságíró
és a házigazda
Hanti Krisztina kritikus


A meghívott művészekkel a sajtó képviselői és a közönség is találkozhat a beszélgetés után.
A belépés ingyenes!